Gondolom mindenkinek az életében eljöhet egy pillanat, amikor komolyan átérzi, hogy az emberi lét véges, de hogy mikor ér ténylegesen véget, az nagyjából az egyén kezében van. Nem is kis részben. Hallottunk már önpusztító életmódokról, s én magam is sok embert ismerek, akik - egyelőre - kacagva néznek szembe a halállal, pedig hatvanhoz közeledne, s mégsem érdekli őket a "duma" az egészséges életmódról. Üzenem nekik és sorstársaiknak, hogy nem is olyan nevetséges mondjuk agyvérzéssel hónapokig, vagy évekig nyomni az ágyat. A hirtelen halál még hagyján... De ha csak az egyik lábadat vágják le érszűkület miatt, vagy cukorbetegséget szerzel és meg kell tanulnod szurkálni a karodat, az sem túl nagy élvezet.
Ma 2009. augusztus 23-a van, csaknem kereken öt hónapja, hogy "rámijesztett" a háziorvosom: nem ad orvosi igazolást a lejárt jogosítványomhoz, mert túl magas a vérnyomásom (180/110). Aztán mégis kivételt tett velem, mert látta, hogy 52 éves koromhoz képest elég jól nézek ki és megfogadtam, hogy beszedem a felírt bogyókat. De közben már azon járt az eszem, hogyan lehetnék úrrá magam a helyzeten, mindenféle kemikáliák nélkül.
Akkor már több mint egy éve volt, hogy egyik barátom mesélt a vegán életmódról, sőt egy klubot is ajánlott. Utána jártam a dolognak, sőt klubfoglalkozásokra is elmentem. A máról holnapra bekövetkezett életmódváltás eredménye frenetikus volt. Három hónap alatt fogytam 10 kilót és a vérnyomásom is rendbejött.
Persze ezzel nem ért véget a dolog. Elhatároztam, hogy egyébként is megváltozom. Otthagytam a negyedszázada gyakorolt újságírói pályát és pénzügyekre váltottam. Célom az volt, hogy minél több embert és életstratégiát ismerjek meg, mert ez az egyik legizgalmasabb dolog a világon... Eddig a terveim bejöttek, azt kivéve, hogy anyagilag is megerősödjem. Hiszek azonban a jövőben és már látom az alagút végét.
A pénzintézetnél, ahol dolgozom, nem mennek túl jól a dolgok, bár kollégáim nem panaszkod(hat)nak, de a válságot nem a kezdőknek találták ki. Ennek ellenére bízom a jövőben, már csak azért is, mert találkoztam egy üzleti körrel, amelyiknek köze van az egészségmegőrzéshez is.(Hoppá!) Lehet, hogy egynémely újdonsült ismerősömhöz hasonlóan abból fogok élni, hogy másokat egészségesebbé tegyek? S ha közben ebből még pénzt is tudok "kreálni", máris összekötöttem a kellemest a hasznossal.
Új ismeretségeimnek köszönhetem azt is, hogy ma már egészen másképpen nézek a sikerre, mint néhány héttel azelőtt. Nem csak kilábalni szeretnék a nehéz anyagi helyzetemből, hanem minden eddiginél több pénzt keresni (nem túl sok, de annál élvezetesebb munkával), hogy hátra lévő éveimet gondtalanul élhessem le és családomat is támogatni tudjam anaygilag. Ma már nem az a célom, hogy hatvanhét éves koromra visszafizessem a lakásomat terhelő jelzálogot, hanem hogy minél előbb visszafizessem azt és új, nagy dolgokba vághassak bele. Eddig úgy hittem, majd csak elleszek valahogy a nyugdíjig, meg az után is, de ma már azt akarom, hogy még sok kalandot éljek át addig és az után is. Lehetőleg pénzügyi, anyagi függetlenségben. Ehhez a gondolkodásomon is változtatni kell, és sok új dolgot kell megtanulni. De ez nem gond, már ráéreztem az ízére. Az önbizalmammal még akadnak problémák, de azt is lehet fejleszteni, csak akarni kell. És én nagyon akarom, hogy minden jól menjen körülöttem és hiszek benne, hogy egy éven belül minden másképpen lesz. Pláne öt év múlva... Az ember 100 százalékban felelős a saját sorsáért. Senki nem fogja megoldani a problémáit. Felelősséggel tartozik magáért és csak egy élete van. Nincs elvesztegetni való idő. Minden nap úgy kelek fel, hogy tervem, célom van arra a napra és hosszú távra is. Minden apró siker egy tégla a nagy építményban, amelyet elképzeltem magamnak (vizualizálok és materializálok....) Hiszem, hogy szép jövő vár rám. A jövőt még lehet alakítani, a múltból meg tanulni kell.
